Vadász

Okosan, óvatosan, megfontoltan,

Öreg vadász a vadon sűrűjében.

Megérzi a vad létét, szándékát és lényét,

Önmaga létezésének másik felét.   

Az egy vér vezeti lépteit és alázat.

Már rég elhagyta önmagát.

Aki jár, már csak jár, s bár fegyvere kezében,

Csak megszokás, ami tartja azt.

A vad létének tudása és érzése ami lépteit vezeti.

A gyönyör az, ami a vadonba hívja.

A lét gyönyöre, kettejük közös létének gyönyöre.

Az egész és az egy ragyogása, mely belőle árad,

Betöltve teret és időt, értelmet adva a létezés

Vég nélküli fájdalmas végességének.

 

S már örökre néma a fegyver…..

 

Szolnok-Balatonakarattya, 2017. augusztus-október

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.