Ki mondja meg…?

Ki mondja meg, mi az igaz, mikor a fájó kétség,

Mint útonálló rád tör, s elveszi utolsó reményed?

Kezed levegőbe kapkod, és nem leli, mert nincs vigasz,

S nem tudod, vajon a holnapot megéled?

 

De van-e igazság egyáltalán a múló időben?

A káprázat igazsága, ha van, igen.

S mire mégy véle?

 

Mint mosdatlan szerecsen, oly sötét a lét,

S a sok igazság, mint kormos kanóc,

Csak bemocskolja kezed, s Te, mint boldog elmebajos –

Élvezed.

 

Bezárva létembe, a magány megöl.

Csak az emberek közt lelem meg a csendet.

Nem vágyom igazságot, már egyet sem,

Mert csupán a fénylően üres lét

Gyönyörű szomorúsága,

Mi bennem folyton-folyvást csenget,

S visszhangja, mint Buddha tüsszentése,

Megszüli köröttem a rendet….   

Balatonakarattya, 2017. október 09.       

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.