Az éjszaka szerelmes árnyai

Az éjszaka szerelmes árnyai

 

Az éjszaka egyre sűrűbb,

A fény aludni tért,

Hiányod, mint szakadt láncszem…

Meghalnék szerelmedért.

 

Szerelmem vagy és nem csillagom,

Mert a csillag oly távoli –

Bőröd bársonyában fürdök,

S illatod létemet átszövi.

 

Ha Te vagy, nincs tér, idő,

Nincs öregség, betegség, halál,

A gyönyör a mindenségben kutat,

S ragyogva kettőnkre talál.

 

Az éjszaka egyre sűrűbb,

A fény aludni tért,

S én küzdök rém árnyaival

Egyetlen édes csókodért!

 

Te szeress, csókolj, ölelj,

Legyen ruhánk a kéj,

S rejts el örökre szívedben,

Mint szerelmes árnyait az éj!

 

Balatonalmádi, 2018. február 1.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.